Zsálya

Zsálya

Zsálya

(Salvia officinalis)

EREDET

A zsálya a földközi-tengeri régióból és Kis-Ázsiából ered. Mintegy 8.000 éve ismerik és használják, melyet egyiptomi kutatások igazolnak. A botanikai név "salvia" valószínűleg a latin "salvare" szóból ered, melynek jelentése "megmenteni". A VIII. és a IX. században a zsálya már széles körben használatos volt a konyhákban főzéshez, de gyógyításhoz és tea készítéséhez is alkalmazták Európa-szerte. A zsálya a rozmaring, a kakukkfű, a bazsalikom, a menta, a majoránna és az oregánó rokona. Mind a friss, mind a száraz levelek használhatók fűszerezésre.

 

ÍZ

A zsályának mintegy 1.000 különböző variációja létezik, melyeknek az íze egész különböző is lehet. Fajtától függően a zsálya igen aromás, fűszeres, kámforszerű, kesernyés, balzsamos ízű lehet, sőt fanyar fajtája összehúzó érzést is okozhat. Mint a rozmaring, a zsálya is mintegy két százalék illóolajat tartalmaz.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Közönséges zsálya, kerti zsálya

A konyhában:

A zsályát ritkán fogyasztják nyersen. Közkedvelt fűszere a mediterrán ételeknek. Sok olasz húsétel engedhetetlen fűszere, mint például a híres Saltimbocca alla Romana borjúsültnek.
A zsálya jól illik bárányhoz, sertéshez, vadhoz, baromfihoz, kacsához, libához, belsőségekhez és hurkafélékhez. Gyakran adják túl zsíros halételekhez, mint pédául az angolnához, valamint hüvelyesekhez, különösen fehérbabhoz. Használatos még polentához és tojásételekhez. A vajon átmelegített zsálya különösen jól társítható főtt tésztákkal és gnocchival. A focaccia nevű olasz kenyéret is gyakran teszik különlegessebbé zsályával.