Tárkony

Tárkony

Tárkony

(Artemisia dracunculus)

EREDET

A tárkony valószínűleg Közép-Ázsiából és Kelet-Szibériából ered. Ízesítésre már a kínaiak és az arabok is használták, de emellett gyógynövénykényt is alkalmazták. A kereszteslovagok a hozták be a növényt Dél-Franciaországba. Ma a tárkony Európában is megterem, a Közel-Kelet nyugati részén, Indiában és Észak-Amerikában is termesztik. A tárkony rokonságban áll a fekete ürömmel és a vad ürömmel. Mind a friss, mind a szárított levél használható fűszerként.

 

ÍZ

A francia tárkony nagyban különbözik az orosz tárkonytól. Kicsi, de rikító zöld levelei különleges, ánizsszerű, édeskés, fűszeres és kissé kesernyés ízűek. A francia tárkony igen előkelő helyet foglal el a fűszerek között, aromásabb és finomabb, mint az orosz rokon, mely kesernyés ízzel rendelkezik. A tárkony 2-3 százalék illóolajat tartalmaz, melynek legfőbb összetevője az esztragol.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Sárkánynövény

A konyhában:

A tárkony elengedhetetlen alapfűszere sok klasszikus francia hal- és húsételnek, valamint szószoknak (pl. a béarni mártás) és salátáknak. A fűszernövény az úgynevezett "bouquet garni" (fűszercsokor) egyik alapja, melyet halak, tenger gyümölcsei és szárnyas húsok ízesítésére használnak. A tárkony jól illik a spárgához, az articsókához, a sárgarépához, a céklához, a burgonyához és a gombához. Ízesíti a fehér borecetet, és elengedhetetlen a klasszikus francia tárkonyos mustárhoz, valamint az uborka savanyításához.
A tárkony remek fűszere a halaknak, szárnyasoknak, a borjúnak és a nyúlnak. Fűszerezhetünk vele fűszervajat, tejföl- valamint majonézalapú mártásokat.
Mivel melegítés során szinte alig veszít az ízéből, az ételekkel együtt főzhető. Teljes zamatát legjobban savas hozzávalók mellett fejti ki (ecet, mustár, bor vagy citromlé).