Szerecsendió

Szerecsendió

Szerecsendió

(Myristica fragrans)

EREDET

A szerecsendiót már régóta használják a távol-keleti konyhában, Kínában pedig legalább 4.000 éve. A szerecsendiófa természetes lelőhelye a Banda-szigeteken van, melyek a Maluku-szigetcsoport részei (Fűszer-szigetek) Kelet-Indonéziában. Arab kereskedők hozták onnan a fűszert Európába. 1562-ben a portugálok tulajdonába jutott a Banda-szigetcsoport és megpróbálták a fűszer forrását olyan sokáig titokban tartani, ameddig csak lehetett. A szerecsendió annyira népszerű volt abban az időben, hogy az emberek mindenhova magukkal vitték szerecsendiójukat és kis reszelőjüket annak érdekében, hogy sehol se kelljen nélkülözniük ezt a finom fűszert italaikból, ételeikből. Napjainkban a fő termővidékek Indonéziában és Grenadában vannak.

 

ÍZ

A szerecsendió-virág igen aromás, fűszeres, faízű, édeskés, keserű és egy picit csípős. Mintegy tíz százalék illóolajat tartalmaz, mivel a fő komponense a miriszticin, melynek hallucinogén hatásai lehetnek, ha sokat fogyasztanak belőle.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Muskátdió

A konyhában:

A szerecsendió és a fehérbors a besamel-szósz legfontosabb alkotórésze. A szerecsendió ezenkívül kulcsfontosságú szerepet kap a francia "Quatre épices" fűszerkeverékben, mely ragukhoz, húsos pitékhez és hurkához használatos. A fűszer kedvelt eleme a mediterrán ételeknek is, mindennek, ami darált hússal készül, és a tésztaszószoknak. Feljavítja a krumplipüré és több más burgonyaétel ízét, mint pl. a csőbensült burgonyáét vagy a gnocchiét. Egy csipetnyi szerecsendió gazdagabbá teszi a zöldségtálakat, a tojás- és sajtételeket valamint húsokat is.
A szerecsendió elengedhetetlen süteményekhez, karácsonyi édességekhez és a gyömbéres mézeskalácshoz, valamint a vajas gyümölcskenyérhez. Adható még gyümölcssalátához, forralt borhoz, puncshoz, forró csokoládéhoz és likőrökhöz. A szerecsendiót mindig frissen kell őrölni, mivel a fűszer hamar elveszti aromáját.