Rozmaring

Rozmaring

Rozmaring

(Rosmarinus officinalis)

EREDET

A rozmaring a földközi-tengeri régióból származik és ott még ma is vadon terem. Már az ókorban is használták. A középkorban Károly frank császár elrendelte, hogy a fűszernövényt nagy mennyiségekben termesszék a kolostorok kertjeiben. A rozmaringot nem csak fűszerként használták, hanem gyógyfűként is, sőt parfüm gyanánt is. Napjainkban a földközi-tengeri régiókon kívül, Ausztráliában és Amerikában is termesztik.

 

ÍZ

A rozmaring erősen aromás, fűszeres, gyantás, némileg keserű de ugyanakkor meleg, tömjénes ízű fűszernövény, mely emlékeztet a fenyőre, az eukaliptuszra és a kámforra. A rozmaring mintegy két százalék illóolajat tartalmaz.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Rozmarin, antosfű

A konyhában:

A rozmaring tipikus fűszere az olasz és a dél-francia konyhának. Használatos levesekhez, szószokhoz, húsokhoz, különösen bárányhoz, baromfihoz, vadhoz és sertéshez. A rozmaring igen jó kísérője ezen kívül a grillételeknek és a füstölt húsnak. A növény jól társítható fokhagymával és citrommal, jól illik zöldséges ételekhez is, pl. padlizsánhoz, paradicsomhoz, cukkinihez, sütőtökhöz. Adható még hüvelyesekhez, gombához, burgonyás és tésztaételekhez. A rozmaring fontos összetevője a francia "Herbes de Provence" fűszerkeveréknek. A desszerteknek különleges ízt kölcsönözhet, ízesíthetünk pl. fagylaltot, szorbetet, valamint mézzel, almával, körtével és citrus-gyümölcsökkel készült édességeket.
A rozmaring nem érzékeny a hőre, sőt jobban kifejti aromáját, ha az étellel együtt főzzük. Intenzív aromája miatt óvatosan adagolandó.