Oregánó

Oregánó

Oregánó

(Origanum vulgare)

EREDET

Az oregánó több fajtája a mediterrán régióból származik. Az ókorban a fűszernövényt nagyra becsülték kulináris értékeiért és gyógyhatásáért. A receptkönyvekben gyakran szerepel még a XVI. és a XVII. században is, de ezt követően Európa valahogyan elfelejtkezett róla. Az olasz bevándorlóknak és az ő vendéglőiknek köszönhető, hogy az oregánó visszanyerte régi fényét és jelentőségét a második világháború után. Napjainkban a fűszernövény elsősorban Törökországból érkezik, ahol az orgánó nagy részét termesztik. A fűszernövény közeli rokonságban áll a majorannával, a bazsalikommal, a mentával, a rozmaringgal, zsályával és a kakukkfűvel.

 

ÍZ

Az oregánó aromás, fűszeres, kissé borsos, enyhén kesernyés ízzel rendelkezik, emlékeztet a  majorannára és a kakukkfűre, de fűszeresebb azoknál. Illóolajtartalma 4 százalék is lehet.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Szurokfű, vadmajoranna

A konyhában:

Az oregánó elengedhetetlen szereplő az olasz konyhában, használják pizzákhoz, paradicsomszószokhoz, grillezett halhoz és húshoz. A fűszernövényt a mexikói konyha is kedveli, a burritos és taco töltelékéhez használják. Nagyon jól illik sült zöldségekhez, mint a padlizsán, cukkini és a paprika, továbbá babételekhez, a chili con carne-hoz.
Az oregánó feljavítja azokat a salátákat, melyek például feta sajtot tartalmaznak, de éppúgy jól illik sajtos ill. tojásos ételekhez. Alkalmas még fűszeres sajtok, paradicsom és olíva eltevéséhez, valamint olaj és ecet ízesítéséhez.
A szárított oregánó íze sokkal intenzívebb, mint a frissé, aromája jól bírja a főzést.