Mustármag

Mustármag

Mustármag

(Brassica juncea, Brassica nigra, Sinapis/Brassica alba)

EREDET

Ázsia több vidékén a mustárt több mint 4.000 éve fűszerként használják. Görögországban a fűszert i.e. IV. század óta ismerik. A római időkben a fehér mustármag volt használatos, főleg mustár készítéséhez. Napjainkban a barna mustármag a dijoni mustár alapját képezi, mely csípősebb, mint a hagyományos mustár.  Még a bors és a chili elterjedését megelőzően a mustár és a torma voltak az étkezés egyedüli csípős kellékei, ezért igen népszerűek voltak. A barna mustár Ázsiában és Európában terem, a fehér mustár Európában és Kanadában. Mindenfajta mustár rokonságban van a káposztával, a tormával, a zsázsával és a borsmustárral.

 

ÍZ

A magok nem rendelkeznek semmiféle ízhatással. Mindazonáltal ahogy érnek, fokozatosan aromásabbá válnak, és egyre csípősebbé. Ha megrágjuk e magokat, nem is lehet érezni semmit, ellentétben, ha folyadék kíséretében kerülnek fogyasztásra. A barna mustár kissé kesernyés ízű, ez a csípősebb fajta, míg a fehér mustár valamivel enyhébb. Ha kisütjük a mustármagot, nem válik csípősebbé, viszont kissé diós, aromás ízt fog kapni. A mustármag olajban gazdag, melyet Indiában sütésre és ízesítésre használnak.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

A konyhában:

A mustármag elengedhetetlen fűszere savanyúságoknak, chutney-nak. Adható gumós zöldségekhez, mint a cékla vagy a paszternák, jól illik fejes- és a kelkáposztához, kolbászfélékhez, szalámikhoz, használhatjuk továbbá pácokhoz, grillezett és főtt húsokhoz, halakhoz, salátákhoz és dresszingekhez. A mustár elengedhetetlen alkotórésze bizonyos fűszerkeverékeknek, ilyen például a currypor és a panch phoron.
A mustármag csípős ízét csak folyadékban fejti ki. Legjobban vízzel keverve adja át csípősségét, bár a csípős hatás viszonylag rövid ideig tart az ecetes vagy borban oldott keverékekhez képest. Főzés során a csípősség elvész.