Kakukkfű

Kakukkfű

Kakukkfű

(Thymus vulgaris)

EREDET

A kakukkfű Dél-Európából származik és már az ősi egyiptomiak is használták. Közismert, hogy a rómaiak kakukkfüvet hintettek szét magtáraikban, hogy megóvják a gabonát a romlástól. A római író és polihisztor, Plinius dicsérte a növényt gyógyító tulajdonságai miatt, ahogyan a középkorban élt növénytudós, Hildegard von Bingen is. Napjainkban a kakukkfű főként Dél- és Kelet-Európában terem, de Észak-Afrikában és az Egyesült Államokban is termesztik. A kakukkfű rokonságban áll a majoránnával, az oregánóval, a bazsalikommal, a mentával, a rozmaringgal és a zsályával. Sok száz változata létezik, melyek igen nagy szórást mutatnak ízük tekintetében. A legismertebbek a citromos kakukkfű és a narancsos kakukkfű.

 

ÍZ

A kakukkfű íze erősen fűszeres, enyhén kesernyés és füstös, kámforra és szegfűszegre emlékeztet. Illóolaj-tartalma függ a növény eredetétől, a betakarítás idejétől és a tárolástól. A német kakukkfű például három és fél százalék illóolajat tartalmaz, míg a francia majdnem kétszer annyit.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Balzsamfű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, vad csombor

A konyhában:

A kakukkfű a mediterrán konyha fontos fűszere. Leginkább bárány-, vad-, nyúl- és szárnyas ételeket fűszereznek vele, de használják serpenyős ételekhez, pástétomokhoz, terrinekhez, kolbászfélékhez, májas ételekhez. Nagyon jól illik zöldséges fogásokhoz is, egyedülálló ízét különösképpen a padlizsánnal, paradicsommal, gombával, cukkinivel, hagymával, burgonyával együtt fejti ki.
A fűszernövény nagyon jól illik még a kecskesajthoz, levesekhez, mártásokhoz, ecetes uborkához és olívabogyóhoz, használható az ecetekhez és a latin-amerikai babételekhez. Megtalálható különféle fűszerkeverékekben, mint az Egyiptomi "Dukka" és a francia "Herbes de Provence". A szárított kakukkfű sokkal intenzívebb aromájú, mint a friss kakukkfű.