Galangál

Galangál

Galangál

(Alpinia galanga, A. officinarum)

EREDET

A növény Délkelet-Ázsiából származik, valószínűleg Dél-Kínából vagy Indonéziából. Ma Indiában, Thaiföldön és Malajziában is termesztik. A galangát az ókori Egyiptomban fertőtlenítésre használták, Európában pedig az i.e. V. századtól kezdve ízesítésre és afrodiziákumként. A középkori növénytudós, Hildegard von Bingen sok receptjében említi a galangát. Napjainkban ugyanakkor a növényt Ázsián kívül szinte sehol sem használják. A galanga a gyömbérek családjába tartozik, tehát rokona a gyömbérnek és a kurkumának. A növénynek elsősorban a gyökerét használják ízesítésre.

 

ÍZ

A galanga frissen reszelve vagy szárítva és őrölve használatos. A friss növénynek enyhén citromos, kicsit pikáns, szúrós, keserű, balzsamos íze van. Emlékeztet a borsra, a gyömbérre és a fenyőfa tűlevelének illatára. A szárított galanga fűszeres, édeskés illatot bocsát ki, mely a fahéjra emlékeztet.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

kencur, liliom-gyömbér, homoki gyömbér, galgant, galanga-gyökér, sziámi gyömbér, galganta

A konyhában:

A frissen őrölt galanga megtalálható a délkelet-ázsiai tésztaételekben, az indonéz rizses ételekben - Nasi Goreng és a Laksa –, mely utóbbi egy közkedvelt curry-leves Malajziából és Szingapúrból. Frissen szeletelt galangállal ízesítenek több thai levest.
A szárított és őrölt galanga fontos eleme a kínai leveseknek és a kínai ötfűszer keveréknek. Szárított galangával fűszereznek különböző likőröket, forralt bort, valamint túrókrémeket.