Édeskömény

Édeskömény

Édeskömény

(Foeniculum vulgare)

EREDET

Az édeskömény felhasználásáról szóló legrégebbi feljegyzések Mezopotámiából származnak mintegy 5.000 évvel ezelőttről. A rómaiak nagyra tartották az édesköményt mind kulináris, mind gyógyászati értékei miatt. Az Alpoktól északra a fűszernövényt kolostorok kertjeiben termesztették, különösképpen a középkorban. Indiában étkezés után elrágcsálták a leveleit annak érdekében, hogy frissítsék leheletüket és elősegítsék az emésztést. Ma a növényt a földközi-tengeri országokban termesztik, valamint Bulgáriában, Kínában, Japánban, Indiában, Ausztráliában és Amerikában. Az édeskömény rokonságban áll a kaporral, az ánizzsal és a köménymaggal.

 

ÍZ

Az édeskömény íze édes, erősen aromás és hasonlít az ánizséhoz. Zamatának intenzitása valahol középúton áll a kapor (annál erősebb) és az ánizs (annál gyengébb) között. Az illóolaj-tartalma – túlnyomórészt anetol – változhat fél százalék és hat százalék között.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Ánizskapor

A konyhában:

Az ánizskapor jelentős kenyérfűszer. Használható egymagában is, vagy kombinálva ánizzsal, köménymaggal és korianderrel. Finom zamata különleges ízt ad a süteményeknek. Ezenkívül alkalmas levesek, mártások, hal és a tenger gyümölcsei ízesítéséhez.
Az édesköményt ízesítőként használják uborka, zöldségek és káposzta savanyításánál. Olaszországban is népszerű fűszere tésztamártásoknak, sertéssülteknek és kolbászféléknek. Ezenkívül az édeskömény a panch phoron nevű bengáliai fűszerkeverék egyik alapja, de a kínai ötfűszer keverék is tartalmazza. Az édeskömény egyedülálló zamata kiválóan érvényesül olyan szeszesitalokban is, mint az abszint vagy a pastis.