Borsikafű

Borsikafű

Borsikafű

(Satureja hortensis)

EREDET

A borsikafű eredetileg a kelet-mediterrán területeken volt honos. Napjainkban nemcsak Dél- és Közép-Európában, de Ázsia nyugati vidékein, Dél-Afrikában és Észak-Amerikában is megél. A borsikafű az erdélyi konyha tipikus fűszere. Közép-Európában a borsikafüvet a IX. század óta termesztik. Gyógyító hatása és kulináris értékei miatt kolostorok kertjeiben mindenütt megtalálhatóak voltak. Ha a középkorban valaki babot vásárolt, akkor adtak mellé egy kis csokor borsikafüvet is, mely ellensúlyozta a hüvelyesek fogyasztásával járó felfúvódást. A népi gyógyászatban a borsikafű hasmenés elleni szerként ismert.

 

ÍZ

A borsikafű illata a kakukkfűére és a majorannáéra emlékeztet, az íze ugyanakkor erős és égő. Németországban a borsikafű egyik neve "Fleischkraut" (húsfű), mivel hatékonyan stimulálja a zsíros húsok emésztését. Ajánlják érzékeny gyomrúaknak, hogy a borsot borsikafűvel helyettesítsék.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

Csombor, borsfű, bécsi rozmaring, hurkafű

A konyhában:

A borsikafű nemcsak kihangsúlyozza a húsok és a halételek ízét, hanem megkönnyíti azok megemésztését is. A fűszernövény fantasztikus ízesítője mindenfajta babételnek, raguknak, melyek zöldségeket, burgonyát tartalmaznak, hússalátáknak és paradicsomos és káposztás ételeknek. Népszerű még hallal, vagdalt hússal, zöldséglevesekkel, báránnyal, sertéssel, nyúllal és különböző szószokkal.
A borsikafű finomabbá teszi a savanyított zöldségeket és az ecetes uborkát is. Remekül kombinálható kakukkfűvel, rozmaringgal és persze fokhagymával. Ezen túlmenően elengedhetetlen része a francia "Fines Herbes" fűszerkeveréknek. Nem alkalmas azonban hosszú főzésre. Ha több mint 10 percig főzzük, megkeseredik.