Ánizs

Ánizs

Ánizs

(Pimpinella anisum)

EREDET

Az ánizs az egyik legrégebbi fűszer, mely a Közel-Keletről és a keleti mediterrán szigetekről származik. Egyiptomban már 3.500 évvel ezelőtt is ismerték és használták. Az antik Görögországban a bort fűszerezték vele, míg az ókori Rómában ánizsos süteményeket kínáltak étkezés után. A középkorban az ánizs termesztése elterjedt Európa-szerte. Cukrozott ánizsmagot fogyasztottak például az emésztés elősegítésére. Az első telepesek ánizst vittek magukkal az Újvilágba, míg a shakerek (indián törzs) a fűszert gyógyszerként használták. Ma az ánizst Spanyolországban és Törökországban termesztik legnagyobb mennyiségben, de a közel-keleti országokban és Indiában is gyakori.

 

ÍZ

Az ánizsnak intenzív, édeskés, fűszeres és kissé gyümölcsös íze van, hasonló az édesgyökérhez, ezért a gyerekek jobban is szeretik, mint az édesköményt vagy a köménymagot. Négy százalék illóolajat tartalmaz, melynek a fő alkotórésze az anetol. Az ánizs íze hasonló a csillagánizshoz, noha nem is rokonok.

{f:translate (key: 'tx_kotanyi_domain_model_spice.origin_image')}

Származási hely:

Egyéb nevek:

ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.

A konyhában:

Használhatjuk kenyerek fűszerezéséhez önállóan vagy köménnyel, édesköménnyel és korianderrel kombinálva, kekszekhez, mézeskalácshoz, tejberizshez, kompótokhoz, indiai lencseételekhez. Az ánizs elengedhetetlen különböző szeszesitalok, likőrök készítéséhez. Ánizs nélkül nincs pastis (a franciák kedvenc aperitifje), ouzo, raki, anisette, abszint, sem pedig sambuca. Rendkívül intenzív fűszer, mely főzhető és kiválóan kombinálható gyömbérrel, vaníliával és szerecsendióval.