Fűszerek története

 

A fűszerek világa

A sáfrány, a vanília, a szerecsendió és egyéb egzotikus fűszerek egykor annyit értek, mit azonos súlyú arany, városokat és uralkodókat tettek gazdaggá, és gyarmatosító hatalmak küzdöttek miattuk a legjobb kereskedelmi útvonalakért - sokan a nyakukat tették kockára azzal, hogy illegális fűszerkereskedelembe bonyolódtak. A fűszernövényeket övező történetek babonákról, szerelemről, és különleges gyógyító hatásukról mesélnek.

 

 

Manapság az egzotikus magok, szemek és hüvelyek főzőtudományunk gazdagítására szolgálnak. Csak azzal tesszük kockára nyakunkat, ha jó szándékkal, ám túl sokat használunk e finom fűszerekből. Annak, aki különleges ízekkel kívánja gazdagítani főztjét, érzékkel kell rendelkeznie ehhez. Élvezze a kísérletezést, és használja a Kotányi Fűszer ABC-jét.

Réges-régen

A fűszerkereskedelem évszázadokon át fontos szerepet töltött be, mely a hatalomról és a gazdagságról szólt. Számos értékes fűszer Indiából, Kínából és Indonéziából származott. A középkorban a fűszerkereskedelem jórészt az oszmán uralkodók irányítása alatt állt, akik jó pénzre tettek szert belőle. A tengerészek megelégelték, hogy túlzott árat kelljen fizetniük a borsért, a fahéjért vagy a gyömbérért, és saját útvonalat kerestek India felé, hogy megtörjék az Oszmán Birodalom kereskedelmi monopóliumát.

 

Fűszerek többezer éves története

A fűszerek már az újkőkorszakban is használatosak voltak: cölöpházakban fűszerköményre akadtak. Az ókori egyiptomiak már 4-5000 éve használtak hagymát, fokhagymát, borókabogyót és fűszerköményt, nem csupán ételek hozzávalójaként, de gyógyszerként és szépségápolásra is. Ezek a fűszerek Mezopotámiából származó feljegyzésekben is megjelennek. Kínában a csillagánizs, a sáfrány és a gyömbér már 3-4000 éve használatosak voltak.

 

 

2500 évvel ezelőtt az ókori görög és római filozófusok és orvosok már sokat ismertek a ma is használatos zöldfűszerek és fűszerek közül, melyeket akkoriban elsősorban gyógynövényekként használtak. Perzsiai és indiai hadjáratairól Nagy Sándor borssal és fahéjjal tért haza. A görögök a jólét jelképeként tekintettek az importált fűszerekre. Mintegy 2000 évvel ezelőtt a rómaiak felhasználták a görögök által a fűszerekről felhalmozott tudást, és maguk is gazdagítani kezdték azt. Julius Caesar arra is felhasználta hadjáratait, hogy megtörje az arabok kereskedelmi monopóliumát, akik rendkívül drágán árulták a fűszereket. 

 

Az Krisztus utáni 8.-9. században bencés szerzetesek az Alpokon keresztül Nyugat- és Közép-Európába is elhozták a fűszereket és zöldfűszereket. A 12. században az aromás- és gyógynövények termesztése terén rendkívül fontos szerepet játszott Hildegard von Bingen apátnő, miután a görögöktől és rómaiaktól származó hagyományos tudást a népgyógyászattal ötvözte, s ezáltal többek számára is elérhetővé tette azt. 

 

A 13. században a velencei kereskedő, Marco Polo lett az első európai, aki utazásai során megismerte a szerecsendiót és a szegfűszeget, és a malabári partok mentén borsra, gyömbérre és fahéjra bukkant. Ekkoriban a fűszerek olyan értékesek voltak, mint az arany. A 15. század végén Kolumbusz Kristófnak nem sikerült megtalálnia a híres indiai fűszereket az amerikai földrészen (melyet Indiának hitt). A hajó orvosa, Diego Chanca azonban magával hozta a csípős chilipaprikát Európába. Miközben Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, a portugál felfedező Vasco da Gama 1498-ban Kalkuttába hajózott, megtörve ezzel az oszmánok kereskedelmi monopóliumát. Amint az Indiába vezető tengeri út ismertté vált, a velenceiek monopóliumának végleg befellegzett. 

 

A 16. század elején Hernán Cortés kakaóbabot hozott vissza Amerikából, ahol azt is felfedezte, hogy Mexikóban vaníliarudakat használtak a kakaó ízesítésére. A portugálok ez idő tájt akár a fűszerültetvények megsemmisítéséig is elmentek, hogy magasan tartsák a fűszerek árát. A 16. század végén a portugálok elkezdték megkérdőjelezni a fűszerkereskedelem feletti spanyol és holland egyeduralmat. II. Fülöp király nevében Francisco Hernandez de Toledo Mexikóba utazott, ahol egy különleges borsfajtára lelt, melyet „piper tabasci"-nak nevezett el a mexikói Tabasco tartományról. Így érkezett Európába a szegfűbors. 

A 17. század elején a hollandok sikeresen átvették Portugáliától a fűszerkereskedelem irányítását. Monopóliumukat szigorúan és könyörtelenül védték. Ceylonon törvénybe iktatták a fahéj- és szerecsendiófák szabályozott ültetését, melynek megszegéséért halálbüntetés járt. A britek azonban rövid időn belül megszilárdították uralmukat Indiában, és nekiláttak a következő fűszermonopólium kiépítésének. 1770-ben Pierre Poivre, Mauritius francia kormányzója szerecsendiófákat hozatott el a Maluku-szigetekről (egy indonéz szigetcsoport) a monopólium megtöréséhez. Ezzel egyidejűleg a franciáknak a szegfűszeg termesztését is sikerült kiterjeszteniük más szigetekre. A világtermelés ezután rohamosan fellendült. Az egyszerűbb kereskedelemnek és folyamatosan javuló szállítási körülményeknek köszönhetően a fűszerek ára csökkeni kezdett, ám ezzel együtt jelentőségük is.